A műanyag egy csodaanyag, a cigarettaszűrőtől kezdve az orvosi csövön át az autó lökhárítóiig mindenben formálják és behajtják az életünkbe. Benne van a játékokban, amelyeket gyermekeinknek adunk; frissen tartja ételeinket és rugalmassá teszi ruháinkat.
És nem tudunk betelni vele.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az 1950-es években a világ évente 2 millió tonnát állított elő belőle. Mára a mennyiség több mint 400 millió tonnára emelkedett. Ha a jelenlegi termelés a pályán marad, az éves műanyagtermelés 2050-re elérheti az 1,1 milliárd tonnát.
A műanyag kényelme szörnyű környezetvédelmi költségekkel jár. Ezek egy része látható is: A ghánai Accrában, ahol a Bloomberg Green a műanyagválságról számolt be, szemétdombok állnak a strandokon és eltömítik a patakokat, míg Bangkokban a műanyagot leolvasztó növények közelében élő emberek fanyar gőzökre és egészségügyi problémákra hivatkoznak. . De van egy láthatatlan és ugyanolyan káros útdíj is. A műanyag jelentősen növeli az éghajlatváltozást okozó kibocsátásokat, mivel a világ küzd a felmelegedés 1,5 C-ra való korlátozásával. A bolygó már 1,2 C-kal melegebb, mint az iparosítás előtt volt.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint a műanyag 2019-ben 1,8 milliárd tonna üvegházhatású gázkibocsátásért volt felelős. Ez a globális összmennyiség 3,4%-a, ami több, mint a légiközlekedési ágazat szén-dioxid-kibocsátása vagy a világszerte termesztett rizs kibocsátása. A műanyag részesedése pedig a következő években növekedni fog. A kutatók előrejelzése szerint a műanyagok kibocsátása 2050-re meghaladja a 2,5 milliárd tonnát, ha folytatódik a jelenlegi növekedési ütem és a termelés módja.
A sokféle műanyag előállításához kémiai adalékanyagok széles skálája szükséges, de bár minden terméknek megvan a maga speciális formulája, végső soron ezek mind fosszilis tüzelőanyagokból származnak. Az életciklusuk minden szakaszában bolygófelmelegedést okozó szennyezést bocsátanak ki.
Az Egyesült Államok a műanyaggyártás globális központjává, valamint a műanyagtermékek egyik legnagyobb piacává vált. Íme, hogyan csökkennek a kibocsátások csak az Egyesült Államokban.
A becslések szerint 1995 óta a műanyagipar globális szénlábnyoma megkétszereződött, nagyrészt azért, mert a termelést a több szenet használó országokba, például Indiába, Kínába és Indonéziába helyezték át.
A globális felmelegedés megfékezésére törekedve a nemzetek versenyfutást folytatnak az épületek, az elektromos áramtermelés és a mezőgazdaság szén-dioxid-mentesítéséért. De mivel más iparágak kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, a műanyag az ellenkező irányba halad.
A műanyaggyártás folytatni fogja robbanásszerű növekedését – és ez a tervezés eredménye. Az olajipari nagyvállalatok kifejezetten kijelentették, hogy arra számítanak, hogy ez segít pótolni az üzemanyag-eladásokból származó bevételek csökkenését, ahogy az országok áttérnek a tiszta energiára. Az Egyesült Államok repesztési fellendülése hozzájárult a hazai petrolkémiai ipar kiépüléséhez, amely ma már műanyaggyártáshoz szükséges nyersanyagokat exportál világszerte. Csak az Egyesült Államokban mintegy 200 milliárd dollárt fektettek be 2010 és 2018 között a műanyagok és más vegyi anyagok földgázellátásának biztosítására.
Nehéz megbecsülni, hogy a globális műanyaggyártás mennyivel fog növekedni a jövőben, mivel az iparág által megadott számokon alapul. Az OECD szerint 2060-ra háromszorosára, 1,2 milliárd tonnára nőhet.
Egy dolog azonban biztos: a termelés növekedésével az ipar szén-dioxid-kibocsátása is növekedni fog.
Az Egyesült Államok infrastruktúrája növekszik. Jelenleg 201 működő gyár támogatja a műanyaggyártást. A Material Research szervezet szerint azonban további 36 projekt – néhány új, a jelenlegi üzemek néhány bővítése – engedélyezése vagy építése folyamatban van, és 2029-ig be kell fejeződnie. Ha mindegyik teljesen működőképes lesz, potenciálisan legalább 94 millió tonnával növelik a kibocsátást a mostanihoz képest. (Ez a szám a 36 erőműből 10-et nem számol, mivel ezek lehetséges kibocsátásairól még nem áll rendelkezésre információ.)
A műanyag üvegházhatású gázok kibocsátása nem ér véget a termék elkészítésével. További részletek következik az ártalmatlanításáról, elégetéssel és elgázosítással.
A Center for International Environmental Law (CIEL), egy egyesült államokbeli kutató és érdekképviseleti nonprofit szervezet becslései szerint 2015-ben a világ a műanyag csomagolási hulladéknak mindössze 20%-át hasznosította újra, és nagyjából ugyanennyit égetett el. Harmincegy százaléka hulladéklerakókba került, a többit pedig el nem számolták.
A csomagolás pedig csak a műanyaghulladék 40%-át teszi ki. A szélesebb körű műanyaghulladék-áram hatásának érzékeltetése érdekében a CIEL szerint csak a műanyagégetésből származó kibocsátás az Egyesült Államokban 2015-ben 5,9 millió tonna CO2e volt. Ez nagyjából egy éven keresztül 1,3 millió személygépjárműnek felel meg, ami 675 millió gallon benzin fogyasztását jelenti.
A hulladéklerakókba kerülő műanyagok károsabbak a károsanyag-kibocsátás szempontjából, de felemésztik azt a földterületet, amelyre más dolgokhoz égetően szükség van. Míg a műanyag újrahasznosítása üvegházhatású gázokat is kibocsát, a CIEL ezt pozitívnak találta, mert megtakarítja a szűz anyagok felhasználásától.
A műanyag többi része a környezetbe kerül, ahol alig inert. A Hawaii Egyetem kutatói azt találták, hogy a kis sűrűségű polietilén – az egyik leggyakoribb műanyagfajta – metánt bocsát ki, ha napfénynek van kitéve. A kibocsátását követő első két évtizedben a metán 80-szor erősebb, mint a CO2.
A műanyag biológiailag nem bomlik le, mint a természetes anyagok, de lebomlik. Ahogy a műanyag lebomlik a környezetben, nagyobb felületet hoz létre, és a felszabaduló gáz exponenciálisan megemelkedik.
Végül, a műanyagok más módon is károsíthatják az éghajlatot. A mikroműanyagok tudománya még gyerekcipőben jár, de minden évben egy kicsit többet megtudunk arról, hogyan kerülnek ezek az apró vegyi anyagok a világunkba és testünkbe. Megtalálták az emberi vérben és az anyatejben. Egyes kutatók azt is megállapították, hogy megzavarják a CO2-t fogyasztó mikroorganizmusokat, és csökkentik a bolygó természetes szénmegkötő és öngyógyító képességét.
Az ipar, a kormányok, az akadémikusok és az aktivisták javaslatokat tettek a válság kezelésére, de nem értenek egyet a cselekvés módjában. Decemberben az ENSZ megtartotta a tárgyalások első fordulóját a globális műanyagszerződés megtárgyalására. A nemzetek megosztottak a legjobb megközelítés szerint, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia – a legnagyobb petrolkémiai gyártók – támogatták az országonkénti kötelezettségvállalásokat, míg az Európai Unió tagállamai és mások a szűz műanyaggyártás kötelező ellenőrzése mellett érveltek.
Az ipar szorgalmazza az újrahasznosítást. A Coca-Cola Co. például megígérte, hogy 2030-ra palackjainak 50%-a újrahasznosított műanyagból készül majd. De hosszú története van annak, hogy a cégek vállaltak kötelezettségeket, és nem teljesítik azokat. A Bloomberg Green nemrégiben végzett vizsgálata megállapította, hogy a műanyagszennyezés elleni küzdelmet célzó nagy horderejű kampány, amelyet maguk a műanyaggyártók támogattak, az újrahasznosítási cél kevesebb mint 1%-át érte el. Világszerte a műanyagok mindössze 9%-át hasznosítják újra. Még az olyan fejlett hulladékáramokkal rendelkező országokban is, mint az Egyesült Államok, a műanyag kis hányadát visszanyerik újrahasznosítás céljából. A fejlődő országokban ez a százalék túl kicsi ahhoz, hogy megszámoljuk.
Sok aktivista szerint az egyetlen igazi megoldás az előállított műanyag mennyiségének drasztikus csökkentése. A kormányok egyre inkább betiltanak egyes egyszer használatos műanyagokat, ahogyan Kalifornia, Kenya, India és Thaiföld tette. Ezek a tilalmak azonban kis gátak az új műanyag cunamija ellen.
Egy másik megoldás, amely az Egyesült Államok döntéshozói körében elnyerte a tetszését, a kiterjesztett gyártói felelősségi törvény, amely előírja, hogy a gyártók felelősséggel tartoznak termékeik utóéletéért díj vagy szabályozás, vagy mindkettő révén. Maine és Oregon két állam, amelyek nemrégiben fogadtak el ilyen törvényeket.
Az anyagi és technológiai innováció újabb utat kínál előre. Ám a növényi alapú műanyagok még mindig bevett iparág, és a név ellenére sok közülük olyan növényi anyag, mint a cukor vagy a kukorica, amelyeket akár 70%-ban fosszilis tüzelőanyaggal kevernek össze, így a hagyományos műanyagokhoz hasonlóan szennyezési problémákat okoznak.
A BloombergNEF tiszta energiával foglalkozó kutatócsoport elemzői szerint a műanyagok szén-dioxid-mentesítésének legjobb reménye az, ha az ellátási lánc fejlesztéseibe fektetnek be, a kevesebb műanyagot igénylő fogyasztói termékektől a műanyagüzemek villamosításáig.
https://www.bloomberg.com/graphics/2022-plastic-climate-change-pollution-data/?srnd=green